(*)

Köszönetnyilvánítás

Köszönetemet fejezem ki barátaimnak, rokonaimnak és elődeimnek, akiknek céltudatossága vezetett el engem terveim megvalósításához. Külön köszönetet mondok nővéremnek, Karennek azért a mélységes szeretetért és odaadásért, amelylyel irántam és a „P-k" iránt viseltetett.

A plejádokkal kapcsolatban végzett kutatásaim alatt számos szent helyet látogattam meg, ahol sokat tanítottam, és sokat tanultam. Elsőnek Toby és Teri Weiss-szel kerültem kapcsolatba. Mindketten hihetetlenül sokat segítettek azzal, hogy támogatták plejád élményeimet az erőlelőhelyeken tett megszámlálhatatlan utazásaink alatt.

Barrie és Susie Konicov voltak az elsők, akik felismerték az energiát, és rávették a P-ket, hogy jelentessenek meg írást a Connecting Link magazinban, a görögországi Athénban tett közös utazásunk eredményeként. Ők mutattak be Tera Thomasnak is, aki a barátom, társszerzőm és a Hajnalhozók szerkesztője. Átrendezte az életét, mialatt a könyvön dolgozott; mélységesen tisztelem őt azért, hogy képes volt ennyire elkötelezni magát és megváltozni.

Valamilyen módon Tera, Karen és a P-k hozták létre ezt a könyvet. Aztán megjelent Barbara Hand Clow, aki megérezte a vibrálást, és valójában az ő megérzése és bátorítása vezetett odáig, hogy ez a könyv megjelent. Marsha Andreola bőkezűen mérte a szalagokra vett hanganyaggal kapcsolatos lexikális tudását, Richard Rodgers pedig folyamatos támogatásával segített.

Mélységesen csodáltam Gerry Clow-t, aki megosztotta velünk e téren szerzett tapasztalatait, készen kapott tudását, és megköszönte a lehetőséget, hogy bábáskodhatott e könyv születésénél. Gail Vivino szakmai tudásával és kifinomult érzékeivel járult hozzá a könyv végleges kialakításához, Barbara Doern Drew-val, Amy Frosttal és a Bear & Company Kiadó többi munkatársával együtt. Marilyn Hager végezte a végső simításokat, kiváló borító- és könyvterveivel. A borító rajzolóját, Peter Everlyt inspirációi segítették abban, hogy megalkossa a hajnal képét a világűrben, amelynek fénykódja mély üzenetet hordozhat szemlélője számára.

Becsülöm a bátrakat, azokat, akik készek újrafogalmazni a létezés lényegét, akik az eretnekség szikrájával frissebb gondolatokra késztetnek minket.

Mélységes szeretetemet és köszönetemet fejezem ki a plejád tudatnak, tanítóimnak és barátaimnak a hűségükért és megingathatatlan kötelességtudatukért, szeretetükért, amely a galaktikus elegancia energiaképletét, az ideális valóságot kelti életre bennem.

Mindnyájuknak békességet és boldogságot kívánok, és köszönöm.

(**)

Előszó

Amikor 1988-ban először találkoztam Barbara Marciniakkal, mindketten éppen életünk izgalmas, új szakaszának a kezdetén álltunk: én akkor költöztem Michiganbe, hogy Barrie és Susie Konicov kiadókkal létrehozzak egy új magazint Connecting Link címmel, Barbara életében pedig akkor kezdődtek a plejád közvetítések. Sokféle munkával, utazással, kutatással, a tudatkiterjesztés irodalmának tanulmányozásával töltött évek után elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy kik vagyunk, miben hiszünk, és mindez nagyon kíváncsivá tett bennünket.

A következő két évben Barbara és én számos előadást látogattunk meg, eljátszadoztunk a plejádok tanításaival, és az egészet nagyon élveztük. Felvetődött a gondolat, hogy írjunk egy könyvet a plejádokról, de valójában nem igazán szorgalmaztuk; a könyv majd elkészül, ha eljön az ideje.

Elérkezett 1990, a „névtelen évtized" kezdete. A Connecting Link már népszerűvé vált, Barbarának pedig csaknem háromszáz szalagja volt már a plejádokkal folytatott beszélgetésekről. Úgy éreztem, ideje visszatérnem New Yorkba, ahol tovább írhatom a magazint a számítógépemen, és egyéb munkákat is végezhetnék. Azt is éreztem, hogy eljött az idő a könyv megírására.

Amikor a könyvre gondoltam, azt képzeltem, hogy a plejádok diktálni fognak nekem, én meg csak leírom az anyagot a szalagokról, megszerkesztem, és készen is van. Nem is kell nagy erőfeszítés hozzá, és a magazinra fordítandó időmből sem vesz el sokat. Ezért aztán májusban, amikor Barbarával leültünk, hogy elkezdjük a „könyvközvetítést", mélységes megdöbbenéssel hallottam a plejádok elképzelését a könyv megírásáról.

Biztosítottak afelől, hogy nem fogják nekem lediktálni a könyvet, azt a saját munkámmal kell megalkotnom. Ez nyugtalanná tett. Azt mondták: - Ha mi csak úgy neked adnánk ezt a könyvet, az olyan lenne, mintha az alkalmazottunk lennél. Milyen erőfeszítést kellene akkor tenned ? Mi lenne abban a te munkád ? Valaminek születnie kell a saját bensődből, kell teremtened valamit, ami az alkotóképesség teljesen új kihasználási módja.

Hűha ! - Oké, de hogyan vigyem hát véghez ezt a csodálatos folyamatot ? - kérdeztem. - Hol kezdjem ?

Azt válaszolták: - Darabokból fogod összerakni, és csakis a saját ösztönös megérzéseidre támaszkodva. Egyáltalán nem a logikus elme terméke lesz. Ha a megérzéseidre támaszkodsz, azok vezetnek majd. Megmérettetsz, hogy képes vagy-e a feladatot elvégezni és véghezvinni, logikus elmédtől függetlenül tudva, hogy melyek a következő lépések. Óriási feladat lesz ez számodra. A tudatosság sokkal magasabb szintjére emel majd, a rend és a bizalom magasabb szintű területére. Amikor elkészül a könyv és nagyon jól sikerül, azt fogod mondani, nem tudod, hogyan csináltad, elképzelésed sincs róla ! A történet megmutatja majd, hogy ha megtisztítod az embert a személyes információitól, kozmikus lénnyé tud válni. A folyamat, amelyen a következő pár hónapban keresztülmész, nagyon intenzív lesz a számodra. Az írás lesz a beavatásod folyamata. A következő hat hónapban el kell sajátítanod bizonyos ismereteket, s ez is a folyamat része lesz.

Azt mondták, hallgassam meg a szalagokat, és csak azokat a részeket írjam le, amelyekről érzem, hogy bekerülnek a könyvbe. Barbara testvére, Karen ösztönösen tudni fogja, hogy mely szalagokon vannak jó információk, és azokat elküldi nekem. Barátom, Marsha is ösztönösen fogja tudni, hogy mely szalagok anyagát kell a könyvbe bevenni. Aztán már csak rajtam múlik, hogy kiválasszam a felhasználandó részeket. Azt tanácsolták, hogy ne gondolkodjak a sorrendiségen, ne törődjek azzal, hogyan illeszkednek majd egymáshoz a különböző részek. Minden oldalon használhatok egy-öt szavas kódokat, vagy valamilyen színt az információ meghatározására, de ez minden.

Kezdtem érteni az elgondolást. Logikus elmémben viszont felvetődött még egy kérdés. Megkérdeztem a plejádokat: - Próbáljunk meg kiadót találni, mielőtt a könyv elkészül, vagy legalább jelentsük be, hogy könyvet írunk ?

A plejádok azt felelték: - Képzeletben igen, küldd szét a bejelentést, hogy könyv írásába kezdtél. Az első alkalommal, amikor leülsz írni, pakolj el mindent az asztalodról, ne legyen körülötted limlom meg rendetlenség. Teremts egy tiszta helyet, ahová kirakod a kristályaidat, amelyek segítenek. Aztán elmondhatsz egy imát a szándékodról, valami ilyesmit: „Ezennel bejelentem, hogy könyvet kezdek írni, és elküldöm mindenkihez ezt a bejelentést, aki kiadó, és mindenkihez, aki hozzá tud járulni ahhoz, hogy ezek az információk kiadásra kerüljenek mindazok számára, akiket a legjobban szolgálnak. Az a szándékom, hogy megtaláljon ennek a könyvnek a kiadója, küldjék hozzám, és ígérem, hogy készen állok majd a felismerésére. Tudom, hogy ez ügyben szinte semmit nem kell tennem. Ez nem az én feladatom. Tudom, hogy szét kell sugároznom a bejelentést, mintha egy gyermek születésének hírét küldeném szét, és megkapom rá a választ. Ebben hiszek." Ennyi. A válasz meg fog érkezni hozzád. Ne feledd, hogy a folyamat, amelyen keresztülmész, nagyon is része a történetnek, hiszen valamit fel fogsz fedezni magadból, és akkor a történet az általad meghatározott feltételek szerint ölt formát. Meg fogod érteni, miről szól a könyv. Tapasztalatokat szerzel, miközben mások előtt ösvényt vágsz a realitás felé azáltal, hogy a saját realitásoddal bűvészkedve engeded, hogy különféle mondatok, összefüggések átáramoljanak rajtad, majd végül új rendszerbe szerveződjenek. Aki ebben nem hisz, annak ez nagyon nehéz. A hit az egyetlen kulcs. Nincs semmi más, amibe kapaszkodhatsz ebben a folyamatban. Az egész az elkötelezettségről szól, és meg fogod tanulni, hogy felvállalhatod önmagad, hogy soha nem leszel megszorulva, mindig megkapod, ami kell, és soha nem szenvedsz szükséget. Mindig minden a szándékaid szerint fog alakulni. A te szereped ebben az egészben annyi, hogy szánd rá magad arra, amit akarsz, és egyszerűen engedj szabad folyást az információknak. A könyv megteremti a saját rendszerét, miközben lassacskán megismered magadat, és bizonyos információkat kódolsz. Döbbenetes élményekben lesz részed.

Ahogy most olvasom a szavakat, melyeket akkor mondtak nekem, teljesen más képet alkotok az egészről, mint akkor. Most jövök csak rá, hányszor mondták, hogy a könyv megírása beavatás lesz a számomra, hogy meg leszek méretve, és hogy az embereknek meg kell tisztítaniuk saját személyes információjukat a kozmikus gondolkodás eléréséhez. Most már tudom, mit jelentenek ezek a szavak; akkor sejtelmem sem volt róla.

Egyre több személyes problémám került felszínre. Nem bíztam magamban, nem szerettem magamat, és igazából nem is tudtam, ki vagyok valójában. Nem tudtam különbséget tenni az igazi énem és a külvilágnak mutatott szerepénem között. Belekezdtem egy sorozat gyökerekig hatoló test-szellem gyakorlatba, ami csak még több dolgot hozott elő - elfojtott gyermekkori emlékeket, a testemben felhalmozódott traumát és fájdalmat. Egy roncs voltam. Nem voltam olyan formában, hogy dolgozhassak a könyvön, hiszen még a magazint is alig tudtam kéthavonta megjelentetni.

Októberben Egyiptomba mentem a plejádokkal. Tudtam, hogy ez az út nagyon jelentős fordulópont lesz az életemben. Azt hittem, olyan lendülethez juttat, hogy munkához láthatok, és csak úgy kiírom magamból a könyvet. Csodálatos utazás volt, mély benyomást tett rám, és teljesen kikészültem. Mintha felrobbant volna bennem minden. Olyan dolgok ébredtek fel bennem, amelyekről nem is tudtam, hogy ott vannak, és a többségük sötét volt és taszító. Mikor visszaértem New Yorkba, végképp nem voltam képes elkezdeni a könyvet, és valójában nem is hittem, hogy valaha is képes leszek rá. Egy dolgot tudtam csak akkor, azt, hogy el kell hagynom New Yorkot. Nem tudtam összpontosítani, vagy tisztán látni a dolgokat. Úgy éreztem, mindenhonnan energia záporozik rám. Az utcán meztelennek és védtelennek éreztem magam, és már képtelen voltam rá, hogy lemenjek a metróba. Ideje volt elköltözni.

Még az év decemberében Észak-Karolinába költöztem. Ha egy ötlet jó, akkor nagyszerűen működik. Libby, egy barátom, akivel Egyiptomban találkoztam, Raleigh-tól délre, zöldövezetben lakott, és tudtam, hogy én is ott akarok lakni. Megpróbáltam szerezni ott egy házat, mielőtt odaköltöztem volna. Elképzeltem, milyen lesz a ház, elképzeltem a telket, és Libby megígérte, hogy nyitott szemmel és füllel fog járni. Költözésem előtt körülbelül egy héttel a mostani háziuram bement Libby üzletébe, és elpanaszolta, hogy lakója minden előzetes bejelentés nélkül elköltözik. Libby azt mondta: - Azért, mert az Tera háza.

A következő héten minden holmimmal az autómban otthagytam New Yorkot, és odaköltöztem. A ház pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem - tágas, sok-sok fénynyel, százhetvenöt négyszögöles telekkel. Tökéletes volt ! Gyógyulni kezdtem abban a percben, hogy odaköltöztem. Csak feküdtem a földön, vagy nekitámasztottam a hátamat egy fának, és engedtem, hogy a természet meggyógyítson. Gyógyulni - ez volt minden, amire összpontosítottam.

Amikor januárban Michiganbe mentem a Connecting Link huszadik kiadásának szedésére, rájöttem, hogy végeztem a magazinnal. Sokat fejlődtem, amíg dolgoztam rajta, de éreztem, hogy ideje továbblépni valami más felé - hogy mi az a valami más, azt nem tudtam, de ha efféle megérzéseim vannak, követnem kell őket.

Hazaérkezvén néhány napon keresztül azt kérdezgettem magamtól, vajon normális vagyok-e, hogy otthagytam egy munkát, akkor, amikor fogalmam sincs róla, hol találok másikat. Aztán rájöttem, hogy tökéletesen jó ez így. Nincs munkám - ideje hát megírni a könyvet. Elkezdtem hallgatni a szalagokat, és apró részleteket, részeket leírtam belőlük. A munka simán ment és könnyen, a dolgok csak úgy jöttek, maguktól. Nem foglalkoztam a sorrenddel, és nem is próbáltam kialakítani. Csak hagytam, hogy a dolgok átáramoljanak rajtam.

Eközben a plejádok több nappali foglalkozást tartottak néhány embernek azért, hogy kizökkentsenek bennünket saját problémáinkból. Az óráknak „A tudatosság kioltó kódjai" címet adták, és pontosan erről is szóltak. Sokkal mélyebben kezdtem el foglalkozni olyan kérdésekkel, amelyekről New Yorkban azt hittem, hogy már végeztem velük. A foglalkozások minden résztvevője rengeteg érzelmi csomót bogozott ki, és nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk. A foglalkozássorozat végén újjászülettünk. Ez volt életem egyik legmegrázóbb élménye.

Tartottunk egy újabb „olvasópróbát" a plejádokkal. Ekkor a Hajnalhozókról beszéltek, akik lehetővé tették a tudatosság kozmikus fejlődését azáltal, hogy először a saját testükben rögzítették a frekvenciát. Hirtelen tört rám a felismerés: 1990-ben, amikor először került szóba a könyv, azért voltam képtelen megírni, mert még nem tudtam fogni a frekvenciát. Nem tisztultam még ki eléggé a feladathoz. Megkérdeztem a plejádokat erről.

- Nem bíztál magadban, Tera. Azt mondtad mindenkinek, hogy igen, de igazából nem szeretted saját magadat. Összehasonlítgattad magad másokkal, nem voltál őszinte, amikor arról beszéltél, hogy mi folyik körülötted, és a közeli ismerőseid ezt tükrözték vissza. Mélyebbre kellett jutnod, és mélyebbre kellett hatolnod a rétegek alá, hiszen az ön-gyűlölet számos rétege halmozódott fel mindenkiben. Fel kellett fedezned néhány magatartásformát, amelyek nem működtek, és ennek okát is. Ez a felfedezés tett a Frekvencia Őrzőjévé. Ezért kaptad meg a könyvet úgy, ahogyan - mert egy nagy áttörésre volt szükséged a tudatosság terén. A velünk való közvetlen kapcsolatteremtés folyamata alatt elolvastál és feldolgoztál rengeteg anyagot, amire igazán nem is volt szükséged. Kívülállóként újra és újra meghallgattad mindazt, amit közvetlenül magadra kellett vonatkoztatnod ahhoz, hogy ne maradj le. És megcsináltad.

Aztán azt mondták, hogy elég anyagot írtam már le, és a könyv készen áll arra, hogy összeállítsam. Fogalmam sem volt arról, hogyan csináljam. Olvassam végig mindazt, amit leírtam, és találjam ki, miként illeszkednek össze ? Voltak oldalak, amelyeken csak pár mondat állt, több oldalon pedig folytatólagos, hosszú-hosszú irományok. Hogyan rakjam mindezt össze valamilyen rendszerbe ?

A plejádok azt mondták, hogy minden este, mielőtt elalszom, egy percig gondoljak rájuk, és képzeljem el a Hajnalhozók borítóját. Játszadozzak ezekkel a gondolatokkal, és minden éjjel kedvem szerint változtassak az illusztráción. Csak nézzem a borítót, aztán nyissam ki a könyvet, és kezdjem el olvasni az oldalakat, míg el nem alszom. Almomban meg fogom találni az információt, amelyre szükségem van. Azt mondták, úgy kell életre hívnom a könyvet, hogy közben olvasom a jövőben már létező könyvet. Közölték, hogy nem lesz ezzel semmi dolgom - mindent ők fognak csinálni. Végül is, miért ne ?

Az első héten nem ment valami jól. Elalvás előtt vizualizáltam, de amikor felébredtem, pánik fogott el az oldalak láttán, és gondolkodó elmém kétségbeesetten igyekezett valamiféle sorrendbe helyezve olvasni őket. Teljesen reménytelen volt. Végül aztán egy délután, miközben az irodám padlóján ültem papírokkal körülvéve, a sírás küszöbén, így szóltam: - Hé, plejádok ! Azt mondtátok, elvégzitek ezt a munkát ! Én feladom. Tessék, csináljátok !

Elkezdtem felszedegetni a lapokat, egyenként, mintha csak össze akarnám őket rakni, hogy elpakoljam. De egy lapot balról szedtem fel, egy másikat jobbról, aztán talán a hátam mögül, majd megint valahonnan balról. Nem volt benne semmi összhang vagy ésszerűség - semmi rendszer. Nem is gondolkodtam rajta, csak szedegettem a lapokat. Amikor vagy harmincoldalnyit felszedtem, hirtelen megálltam és ránéztem a kezemben tartott kötegre. A hideg futkosott rajtam, miközben azt mondtam magamban: - Istenem, azt hiszem, ez az első fejezet. - Az íróasztalomhoz mentem, leültem és elkezdtem olvasni a lapokat. Úgy illeszkedtek egymáshoz, mint egy kirakós játék darabjai. Meg voltam döbbenve ! Hiszek az efféle dolgokban, de amikor valóban ilyesmi történik, az egészen elképesztő.

A könyv többi része minden erőfeszítés nélkül kezdett „magától összeállni", hogy a plejádok kedvenc kifejezésével éljek.

Egy következő „olvasópróbán" elmondtam a plejádok-nak, mennyire meg voltam elégedve ezzel az új eljárással, és micsoda mulatság volt. Azt mondták: - Mostantól fogva utasításokat kapsz arra nézve, hogyan csinálj dolgokat. Minél többször mondod azt, hogy lemondasz az irányításról, annál több energia áramlik beléd. Ahogy fokozatosan elhagyod a saját módszeredet, úgy válik az egész folyamat egyre könnyebbé. Csak akarnod kell. Minél erősebb benned az akarat, annál könnyebb minden. Később, amikor elkészül a könyv, és sokan kérdezik majd, hogyan csináltad, azt akarjuk, mondd el, hogy ezt a módszert használtad. Azt akarjuk, hogy igazold a tanításainkat, hogy képes voltál megérteni bennünket azáltal, hogy hittél abban, amit mondtunk. Ne feledd, milyen sokáig tartott, mire megértetted az eljárást. Mi nem oktatunk téged - csak vezetünk ebben a folyamatban, visszahúzunk, újra és újra megmutatva a dolgokat, hogy megérthesd, hol van a műveletben az energia. Tiszta szándék vezérli az egészet - kezdetben csak úgy csinálsz, mintha vennéd a jeleket, és aztán egyszerűen folyamatosan fogadod a dolgokat.

A könyv további része szinte magától összeállt, és a plejádok, szavukat állva, találtak egy kiadót anélkül, hogy Barbara vagy én bármit is tettünk volna ennek érdekében. Összehoztak bennünket Barbara Hand Clow-val - ki más értene jobban ahhoz, miként kell valamit nyilvánosságra hozni ? Az ő kitűnő irányítása alatt átírtam és csiszolgattam a könyvet, de végül igazán csodálatos alkotás lett.

A plejádoknak igazuk volt. Amikor ránézek erre a könyvre, nem tudom, miként jött létre. Én nem szerkesztettem meg, nem terveztem, nem volt az egészről kialakított elképzelésem, és semmiféle sorrendet nem dolgoztam ki. Csak annyit tettem, hogy hittem bennük, és hagytam, hogy általam alkossanak. Csodálatos élmény volt, olyasmi, ami megváltoztatta az életemet.

Megtanultam, hogyan dolgozzak együtt olyanokkal, akik fizikai valóságukban nem léteznek, és soha többé nem kezdek neki semmilyen munkának egyedül. Most éppen egy forgatókönyvet írok. A folyamatba bevontam egy plejád szakértői csoportot, hogy velem együtt írják, egy másikat pedig azért, hogy oldják meg a terjesztést. Szenzációs, ahogy az egész alakul. Valóban erőfeszítés nélkül működik.

A plejádok megköszönték, hogy velük dolgoztam, hogy hittem bennük. Elmondták, hogy viszonozni akarják ezt valamivel, meg akarnak jutalmazni, sok-sok szellemi fizetséggel. (A szellemi fizetség nem olyasmi, mint a normális fizetés, amely dollárokból és centekből áll.) Sok mindent kaptam tőlünk ajándékba. A legjelentősebb ajándék, amit e könyv írásakor kaptam, az én magam vagyok. Most már bízom magamban, szeretem magamat, képes vagyok saját magamra támaszkodni, és megnyitottam a szívemet. Ezzel az új önszeretettel rengeteg barátot vonzottam magamhoz, akik a családommá váltak. Az igazi családommal is rendbe hoztam a kapcsolatomat, és egy hatalmas meglepetés is ért: huszonnégy évvel ezelőtt örökbe adtam a lányomat, aki most megtalált. Csak kétórányira lakik tőlem, és igazi meleg, szoros kapcsolat kezd kialakulni közöttünk. Hálás vagyok, hogy visszatért az életembe.

A bizalom volt a másik értékes ajándék. Eveken keresztül azt állítottam, hogy író vagyok. Írtam is sok éven át. De nem sokkal ezelőtt egy reggel, amikor felébredtem és elolvastam az éjszaka írt forgatókönyvemet, hirtelen rám tört a felismerés - író vagyok ! Nem az, hogy író leszek - író vagyok !

Felbecsülhetetlen értékű ajándék az is, hogy megtanultam, miként kommunikáljak testetlen lényekkel, ami számtalan új területet nyitott meg számomra. Most kezdek kapcsolatot teremteni az állatokkal - házi- és vadállatokkal egyaránt. Csodálatos élmény. Egyre inkább érzem, hogy olyan kommunikációs csatornák nyílnak meg előttem, amelyek létezéséről eddig nem is tudtam. Határtalanok.

Kaptam sok egyéb ajándékot is. A plejádok azt mondták, hogy a könyv megírása életem legnagyobb tanítása lesz. így is történt. Örülök, hogy rávettem magam a megírására, és köszönök minden szeretetet és támogatást, amelyet ez idő alatt a barátaimból álló családomtól kaptam.

És igazán hálás vagyok a plejádoknak szeretetükért, barátságukért, bátorításukért, támogatásukért, de leginkább azért, hogy rávettek, vegyem kezembe a saját fejlődésemet.

Tera Thomas *

Pittsboro, Észak-Karolina
1992 márciusa

* Tera Thomas korábban a Connecting Link folyóirat szerkesztője volt, most szabadúszó író.

(***)

Bevezetés

Csapdába estem Balin ! Pontosan ezt éreztem, miközben azon gondolkodtam, hogy eddig miért nem említette senki soha az ausztrál vízum szükségességét. Kezemben volt jegyem és útlevelem, útipoggyászom a mérlegen, amikor megtudtam, hogy e nélkül az okmány nélkül nem szállhatok fel a darwini gépre. Agyam lázasan kutatni kezdte az esemény logikáját, és megpróbált valami azonnali módot találni, amellyel megoldhatom a gondot. Bevetem az akaratomat. Nem volt új számomra ezt a játék, sokszor tették már próbára az elmúlt négy év alatt azon képességemet, hogy az akadályokat üzenetekké alakítsam, értékeljem, és az élő szimbólumok segítségével a létezés új távlatait érjem el. Telexek mentek a sydneyi konzulátusra. A várakozás egy órájában biztos voltam benne, hogy tisztáznak és igazolnak engem, és végre útra kelhetek, hogy megkezdjem a plejád oktatókörutat odalenn délen.

Észak-Karolinát egy hete hagytam el. Megálltam Hawaiin egy rövid látogatásra, s most, a Bali szigetén eltöltött három nap után kipihent voltam és készen álltam arra, hogy megkezdjem kéthónapos odisszeám következő szakaszát.

Ránéztem a várótermi órára, és láttam, milyen lassan telnek a percek. Türelmetlenül vártam, hogy beinduljanak az események. Az idő lassú mozgása azt a felismerést kezdte élesztgetni bennem, hogy talán - de csak talán - nem is tudok majd felszállni a repülőgépre. Lehet, hogy ez is egyike azon eseteknek, amikor bármennyire is szeretnék, nem megyek sehová. Ereztem, hogy tiltakozik a testem az üj program és az átszervezések ellen, mert nem szállhatok fel a gépre, és nem tudom tartani az útitervemet. Rosszat sejtettem. A fenébe is !

Eljött az este tizenegy óra, az indulás ideje, de hiába volt jegyem, útlevelem, útitervem, azt mondták, keressem fel a helyi ausztrál konzulátust kedden. Szombat este volt, a vasárnap meg a hétfő szünnap. A következő darwini járat az után a nap után indult, amikor már ott kellett volna lennem.

Megadtam magam. Fogtam egy taxit, és a csomagokkal együtt elindultam a pár órával korábban otthagyott, kedves kis tengerparti szálloda menedéke és magánya felé. Tudtam, hogy nincs azonnali megoldásom erre a fölöttébb bosszantó helyzetre, tehát nem foglalkoztam vele. Visszavonultam a saját kényelmem és hitem világába. Tudtam, hogy valahogy ez az egész jól fog végződni, és ha már valahol ott kellett ragadnom, hát Bali minden szempontból ideális hely erre.

Másnap, miközben madárfészekszerű szobám ablakában ültem, rádöbbentem az ígéretemre, hogy bevezetőt írok a Hajnalhozókhoz. Tehát amíg ezt meg nem tettem, nem indulhatok el Ausztrália felé ! Kávét szürcsölgetve gyönyörködtem a környezetemben, és az elém táruló buja növényzet látványában. Elkezdtem azon gondolkodni, hol is kezdjem, miként illesszem bele az időbe és a térbe magamat, és ezt az új, rendkívüli kalandot a plejádokkal, amely általam önálló életre kelt.

Mintha csak egy visszatérő álom lenne, újra és újra feltettem a kérdést: hogy is kezdődött ez az egész ? Egy efféle kérdésre korábban felsoroltam volna az impulzusokat és az események sorozatát, amelyek odáig vezettek, hogy ténylegesen közvetíteni kezdtem a plejádok üzeneteit, és itt meg is álltam volna. A kérdés véget nem érő ismételgetése során azonban valamiféle energia örvénylett nyughatatlanul egész valómban, ahogy újra és újra átgondoltam a történetet. Látóköröm kitágult, az események több irányból és párhuzamos idősíkokból érkeztek, hogy a rendeltetések szövedékévé álljanak össze.

Bátyám értelmi fogyatékos volt, s emiatt gyerekkoromban úgy éreztem, más vagyok, mint a többiek, megbélyegzett, kilógok a sorból. Fiatal értelmemnek rengeteg kihívást jelentett bátyám jelenléte, és a családunknak nagyon sok leckét kellett megtanulnia. Csak nemrégiben történt, hogy a P-k - ahogy becézni kezdtem őket - arra ösztönöztek, nézzem meg újra gyermekkorom régi fényképeit, hogy újraalkothassam elképzelésemet arról, ki vagyok én. Ebből a megközelítésből bátyám, Donald arcán mennyei szeretet tündökölt, és azt láttam, hogy minden egyes fotón a fény feléje hajolni látszott, és megvilágította őt. Nem is gondoltam rá eddig, hogy talán puszta léte is áldás volt az életemben.

Családunk lengyel származású anyai nagyanyám felügyelete alatt fedezte fel határait. Babci életét méltóság és büszkeség szőtte át. Mint az 1900-as évek hatalmas méretű európai kivándorlásainak egyik úttörője, olyan földre került, ahol - ahogy neki mondták -, aranyburkolat fedte az utcákat. Az ő hatására két bátyám, első húgom és én gyermekként játszva felfedezhettük a csodás földet, amely az ő birodalma volt. Neki köszönhetem az igazi szeretetet és általa tanultam meg a Föld szeretete iránti hódolatot. Elmondta nekünk, hogy leánykori neve lengyelül azt jelenti: csillag. Tanításait a Föld szeretetéről később saját csillagkapcsolatom, a plejádok hangján hallottam vissza.

Tizenéves koromban úgynevezett „másságom" vezetett el a metafizikus tanok felfedezéséhez. Kíváncsivá tett az a felismerés, hogy a realitást számtalan módon lehet értelmezni. A hetvenes évek végén egyebek között a Seth-szövegekkel ismerkedtem, majd sok éven át foglalkoztam álombeli kalandjaim lejegyezésével, miközben oldalról oldalra ittam magamba a Seth-tanítást.

1987 augusztusában, majd hét hónappal később, 1988 márciusában röpke időre összeomlott körülöttem a realitás. Egy látszólag jelentéktelen múlt elkülönített és elraktározott eseményei törtek sikoltva a felszínre, türelmetlenül követelve, hogy vegyek tudomást róluk. Mindkét alkalommal sokkos állapotba zuhantam, amikor a környezetemben lévő emberek megbeszélték egymással az ufók emberrablásairól szóló híreket. Az első alkalommal valahogy átsiklottam az egész felett, de másodszor már a testem minden - vagy majdnem minden - addigi tapasztalatot meghaladó módon életre kelt. Emlékek árasztottak el. A földönkívüliekről nyilvánosságra hozott adatok belopóztak az álomfeljegyzéseimbe, olyan igazságot hozva felszínre, amelyet nehéz volt feldolgozni.

Évekkel korábban, a nyolcvanas évek elején, amikor az új-mexikói Taosban laktunk, egy késő éjjel a hálószobámban három, ragyogó kék fényt árasztó lényt láttam. Akkor ez a kaland hatalmas pánikot váltott ki belőlem, ami egyáltalán nem jellemző rám. Mivel nem volt semmiféle vonatkoztatási rendszer, amelyhez viszonyítva felmérhettem volna saját viszonyomat és biztonságomat ezzel az ismeretlen jelenséggel kapcsolatban, elraktároztam az eseményt a Seth ihlette álomfeljegyzéseimben, és otthagytam, mint a valóság egy meg nem magyarázott darabját. Ez az egész hirtelen már nem volt többé álom, pedig éveken keresztül ezen a címen biztonságos helyen volt a pszichémben.

A régi kérdés újra előbukkant. Az élet feljegyzéseinek mely kategóriájába tartozik az én személyes találkozásom ? Tényleg igaz volt ? Ekkor a találkozás képe újra belém villant, hirtelen minden sejtem tudta, hogy a földönkívüliek valóban léteznek. Testem soha nem felejti el a három kék lénnyel történt találkozást, azt, ahogy lebegtek fölöttem, nyugtatgatva valami nyilvánvaló, de mégis leplezett megrázkódtatás után. Az eszem felszólítást kapott, hogy fogja fel a történteket. Kihívás volt, hogy használjam ezt az élményt, és magamba olvasszam, hogy nyitottá tehessen arra, ami ezután következett.

Pár hónappal később, 1988. május 18-án a görögországi Athénban realitásaink a plejádokkal hivatalosan is keresztezték egymást. Már csaknem három hete úton voltam egy vidám metafizikus társasággal, Egyiptom és Görögország templomaival ismerkedtünk. A Nagy Piramissal kezdve végighaladtunk az ősidők emlékeinek kanyargó ösvényein, gyermeki ártatlansággal és naivitással, elvarázsolva a csendes kövekben elraktározott titkoktól. Az út végén ellátogattunk az Akropoliszra és Delphoiba, és amikor egy hotel bárjában búcsúzkodtunk, valami kapcsolatfelvételre késztetett, arra, hogy menjek a szobámba, és csendben ülve képzeljem magam a Nagy Piramisban a Király Termébe. Emlékszem, mennyire lelkesített az ötlet - úgy éreztem, ennek jött el az ideje, ráadásul az út hangulatába is beleillett.

Felmentem a szobámba, és amikor már biztonságban éreztem magam, leültem egyenes háttal. Gondolatban visz-szatértem a Király Termébe, miközben „óm" hangokat zúgattam. Azt mondtam magamnak, hogy tiszta csatornává akarok válni, most nyomban. Néhány röpke pillanat múlva kényszert éreztem arra, hogy megszólaljak. Mivel a késztetés egy, a sajátomtól eltérő, suttogó hang formájában kezdett érvényre jutni, elmém egy másik része - a racionális, a „készenlétben álló" rész - gondolatban kérdezgetni kezdte a beszélő hangot ! Ez az első kaland hatalmas mentális és lelki ügyességet kívánt részemről - beszéltem egy ismeretlennel, gondolatban kérdéseket intéztem hozzá, aztán figyeltem a válaszokat, hogy irányíthassam a társalgást.

Úgy fél óra múlva az ismeretlen közölte, hogy ők a plejádok, de ez volt minden. Az egész társalgás nem tartott tovább egy óránál. Tisztán éreztem az erőket. Sok energia volt ott, és valami egészen kellemes, harmonikus kapcsolat alakult ki, válaszaik megnyugtattak, s ma már az egészre úgy emlékszem vissza, mint a bölcsesség és a béke érzésére. Amikor kinyitottam a szememet, mély áhítatot éreztem. Létezik ez ? Vajon beléptem valahová azzal, hogy a mélyen gyökerező késztetéseimet követve az utolsó pillanatban csatlakoztam ehhez az utazáshoz, vagy túl mélyre merültem el a vágyak illúziójában, és az egészet csak álmodtam ? Mi a különbség ? Na és a plejádok ! Ez kezdettől fogva nyomasztott. Épelméjű ember nem hiszi el, hogy földönkívüliekkel kerültem kapcsolatba, és a nevükben beszélek. Ez az én hosz-szú évek során kialakított, csendesen radikális énemnek túl sok volt ahhoz, hogy elképzelhesse.

Micsoda belső káoszt váltott ki bennem, hogy követtem ezt a sugallatot ! Azóta megtanultam, hogy higgyek, és tiszteljem az engem mozgató energiákat. Most már képes vagyok arra, hogy kiolvassam azoknak a kezdeti sugallatoknak a történetét a saját születési horoszkópomból csakúgy, mint a plejád horoszkópból. Kapcsolatunk első hónapjában a P-k javasolták, hogy tanulmányozzam az asztrológiát. Vajmi keveset tudtam ezen ősi tudományról, a magasabb rendű tudás komplexitásáról és az iránta való elkötelezettségről, amely által megismerhető az univerzális nyelv és a rendeltetési kód. Az aznap történt megnyilvánulás idejére érvényes születési horoszkópjukban a plejádok Napja a Bika csillagkép 25. foka 57. percénél áll. A Plejádok - vagyis a Fiastyúk - csillaghalmaza a Bika 28. fokánál van. Érdekes egybeesés.

Visszatekintve a kezdetekre, amikor ismerkedni kezdtünk egymással, nem figyeltem a trükkjeikre és a finom kis módszereikre, amelyekkel a saját valóságomat farigcsálták. El voltam foglalva azzal, hogy hozzászokjam a gondolathoz: kapcsolatban állok a földönkívüliekkel. Találkozásaink, kapcsolatfelvételeink rendszeressé és egyre könnyedebbé váltak, kialakult köztünk a bizalom és a megértés. Testvérem, Karen, aki a segítségemre volt az üléseken, a kezdetektől fogva izgatottan várta a kijelölt időt, amikor leülök közvetíteni. Nem voltak kétségei, de ami engem illet, én kételkedtem, hogy valóban igaz-e ez az egész.

Azon vágyamtól vezérelve, hogy együttműködhessek, feltételekhez kötötten felajánlottam testemet és hangomat, hogy a kijelölt időpontokban használhassák. Kijelentettem azt is, hogy ha a plejádok valóban léteznek, és nem okoz számukra nehézséget, hogy elvégezzék a munka dandárját, akkor a dolgokat úgy rendezhetik el, ahogy akarják. Kissé önelégülten úgy határoztam, hogy semmi esetre sem fogom az időmet rájuk fecsérelni, ha nem adják kézzelfogható bizonyítékát jelenlétüknek. Ez a hozzáállás némelyek számára az ostobaság netovábbja lehet, de azok, akiknek már van némi tapasztalatuk ebben a birodalomban, tudják, hogy meg kell szabni a határokat. Jó két hetembe tellett, mire elmélyítettem a kapcsolatot velük. Egy test- és szellemfejlesztő gyakorlaton történt meg, hogy elborított a plejádok szeretethulláma, és a lelkembe vésődött az a felbecsülhetetlen érték, amelyet számomra tartogattak. Megadtam magam.

Végül azt is megértettem, hogy a plejádok az első naptól kezdve titokzatos módon jelen voltak a világomban. Tanáraim lettek, a barátaim, akikre vágytam. Úgy látszott, közvetlen vonaluk van a szinkronicitás-impulzus játékokhoz, amelyek életre keltik az embereket és az eseményeket. Miután soha nem voltam aggodalmaskodó típus, könnyen megtanultam a lazítást plejád módra, miközben rajtam keresztül létrehozták a saját életüket. Minden irányból érkeztek emberek és lehetőségek. Az volt a munkám, hogy kezeljem az energiáikat, azok fizikai kísérője legyek. Nekem kellett megtestesítenem mindent, amit tanítottak - szembesülnöm kellett a tanítottakkal, és átélni azokat.

Ma kellemes összhangban élünk, és az igazat megvallva sokkal inkább földönkívülinek érzem magam, mint embernek. Életre keltették a tanításaikat rajtam keresztül, az életem egy plejád misztériumjátékká vált, amely révén többdimenziós lelkem szívdobogására tudtam hangolódni. Nem állítom azt, hogy teljes mértékben tisztában vagyok mindazzal, amivel szembesültem. Néha elgondolkodom azon, vajon hányan léphettek már be az illúzió hasonló birodalmába. Mélységes hálát érzek a lehetőségért, hogy szabadon kifejezhető életet élhetek ebben a gyorsan változó világban, és a kreatív önmegvalósításért, amely révén oly sokak életének értelmet adhattam, mert ez számomra nagyon értékes ajándék - a visszakapott kegyelem.

Utóirat: Időben Darwinba értem.

(1)

ELSŐ FEJEZET

Az Idő követei

Itt vagyunk. Mi vagyunk a plejádok, egy energiaközösség a Fiastyúkról. Történetünk messzire nyúlik vissza. Őseink egy másik világból érkeztek, amely már megvalósította a tökéletességet, univerzumot alkotott. Ti egy olyan bolygón éltek, amely a beteljesedés felé halad, és mi azért jöttünk, hogy segítsünk a feladat teljesítésében. Ezt a beteljesedést, vagy átalakulást az idők kezdete óta jósolják. Eljött az idő. Ami most a Földön történik, az kihat az egész világmindenségre.

A beteljesedés abból áll, hogy megértitek, kik is vagytok, és az élménnyel gazdagodva haladtok tovább. Őseink olyan univerzumból érkeztek, amely már beteljesítette önmagát, és együtt jutottak arra a felismerésre, hogy az a világ volt az Első Alkotó, az Ős Ok, az Első Alkotó utazása az időben. Olyan világból jöttek, amely felfedezte önnön lényegét - az alkotást. E lényeg felfedezése által értettük meg, hogy alkotók vagyunk.

Ahogy általában történik, ha egy forma tökéletesedése befejeződött, őseink választhattak: visszatérnek az Első Alkotóhoz - csak egy mozdulat az egész - és maradnak abban a vibrációban, vagy továbbmennek. Úgy döntöttek, hogy követekként ebbe a világba jönnek, mert felismerték, hogy egy napon ti is készen álltok majd a beteljesedésre. A Plejádokra vagyis a Fiastyúkra jöttek, mert ez a csillagrendszer tud majd nektek segíteni egy napon, a legnehezebb időben, a válság idején, amikor majd készen álltok rá, hogy újra egyesüljetek az Első Alkotóval.

Őseink a Föld Eredeti Tervezői közé tartoztak. A világokban és a civilizációkban az alkotás és a szeretet magvait elhintő nagyszerű rendezők voltak. Mivel értettek hozzá, élvezték a világok hangszerelését, ahogy a karmesterek élvezik a zenekar irányítását. A mi őseink a ti őseitek is egyben, ezért rokonainkként tekintünk rátok. Őseink DNS-üket az Eredeti Tervezőknek adták, és ez a DNS részévé vált az emberi faj kromoszómaállományának.

Mi, a plejádok a ti jövőtökből érkeztünk. A mi jelenünkben létezik egy hely, ahol erőszak és káosz uralkodik. Láttuk a Föld lehetséges jövőit, amelyekben még mindig az erőszak és a hanyatlás az úr. A háromdimenziós valóságban az időt nagyon rosszul értelmezitek: azt hiszitek, hogy az időt percekben vagy fokokban kell mérni. Az idő sokkal tágasabb, mintsem hinnétek. A valóságban az idő kódolja az információkat és játszik velük, lehetővé téve, hogy egyszerre több valóságba léphessetek be, megnyújtva, eltorzítva, elgörbítve és kitekerve önmagát. Felszállhattok az idő elliptikus görbéjére, és sok realitást megtapasztalhattok egyszerűen azáltal, hogy végigmentek ezen a görbén. Eközben azt is felfedezhetitek, hogy az idő se nem állandó, se nem kézzelfogható.

Mivel a realitások egyike sem állandó, és a jövő sincs előre elrendezve, csak egy sor eshetőség létezik, lehetőséget látunk arra, hogy egy sokkal pozitívabb jövendőt teremtsünk a Föld számára. Vissza akarjuk hozni a fényt erre a bolygóra, és szeretnénk helyreállítani a Földet, hogy ismét betölthesse eredeti rendeltetését - vagyis, hogy egy csodálatos intergalaktikus információcsere-központ legyen. Visszajöttünk hát az időben egy olyan helyre, amelyet magnak nevezünk, hogy véghezvigyük a változtatást. Ez az átalakulás nem csak a Földet fogja érinteni; hatással lesz a jövőtökre, a jelenetekre és az egész világmindenségre.

Ez szenzáció ! Olyan helyen és időben jöttetek a Földre, amikor adott a fejlődés lehetősége. Hatalmas lépés előtt állunk, amelyben ti is részt vesztek. És nem vagytok egyedül, hiszen rengeteg energia érkezik a Földre, hogy részese legyen ennek a nagyszabású tervnek. Anyahajók cirkálnak a bolygó körül, amelyek szó szerint energiatranszformátorként működnek. Fénypászmák érkeznek ősöreg csillagrendszerekből, amelyek évezredek óta együtt dolgoznak veletek. Bolygótokra folyamatosan áramlanak ezek az információsugarak.

A folytonosan érkező információáradatot testetekkel kell felfognotok, átalakítanotok, elraktároznotok és továbbsugároznotok mások felé. Sokan közületek telepatikus kapcsolatot fognak létesíteni ezekkel az anyahajókkal. Az egész olyan lesz, mintha saját rádióállomásotok lenne, amelyen keresztül egy gazdag információmezőre hangolódhattok rá, amikor csak akarjátok.

Ez a szupertudatosság kialakulása, lényetek átalakulása annak legmagasabb aspektusába. Nem kell félnetek attól, hogy ilyen lénnyé váltok, hiszen már most ilyenek vagytok, csak emlékeznetek kell rá. Azóta, hogy a harmonikus konvergencia idején felemelkedett a Földet körülvevő függöny, ez az energia folyamatosan érkezik hozzátok a kozmosz távoli részéből. Az energiaáradat úgy nő és erősödik, ahogy egyre inkább alkalmassá váltok a kezelésére. Most olyan hihetetlenül gyors tempóban fejlődtök, hogy ennek az évtizednek minden egyes éve olyan hosszúnak tűnik majd, mint tíz, vagy még annál is több év az előző században. Érezzétek, mennyi mindent fogtok elérni, érezzétek, kikké fogtok válni. Olyan lesz, mintha száz évet éltetek volna le egy évtized alatt.

Emlékek és még sok minden más áradata zúdul majd rátok. Sokan fogtok a hajókon utazásokat tenni a naprendszer különböző részeibe. Ahogy elérkeztek a Fény Korába, olyan világok nyílnak meg, amelyeknek a létezéséről addig nem is tudtatok. Magatok mögött hagytátok a régi korokat: a bronzkort a vaskort, az ipari forradalom korát, az információrobbanás korát, és még sok mást. Ezekben a korokban kellett elvetni a magot, elültetni a palántát, gondozni, és az élet lehetőségeit a harmadik dimenzióba helyezni.

Változás következik, egy dimenzióváltás, amely csökkenti a harmadik dimenzió sűrűségét, s ezáltal magasabb szintekre fogtok emelkedni, ahol csökken a test sűrűsége. Azért jöttetek ide, mert irányítani szeretnétek az evolúciós folyamatot, és részesei akartok lenni. Ez mind nagyon izgalmas lesz, hiszen több valóságsíkon működtök majd.

Minden válasz ott van bennetek, mélyen eltemetve. Azért tódulnak felszínre a kérdések, hogy saját bensőtökből felhozhassátok rájuk a válaszokat. Ahhoz, hogy erre képesek legyetek, először el kell hinnetek, hogy az információ valóban bennetek rejlik. Az emberiség kiemelkedően fontos leckét tanul most. A tananyag természetesen az, hogy miként ébredjetek rá saját isteni lényegetekre, kapcsolatotokra az Első Alkotóval és mindennel, ami létezik. A lecke az, hogy felismerjétek: minden összefügg mindennel, és ennek a mindennek ti is részei vagytok.

A világmindenség hatalmas régióiban számos kultúra és társadalom létezik, és ezek a társadalmak és kultúrák a kezdetektől fogva látogatták ezt a bolygót. Nem csupán mi, plejádok jöttünk el segíteni, mi csak egyetlen csoport vagyunk egy csillaghalmazról. Sokan utaztak már ide, több okból is. A földönkívüliek többsége azért jön, hogy segítse a felemelkedéseteket, de vannak olyanok is, akik más céllal érkeznek.

Történelmetek során igen különleges időket éltetek már meg. Sokan közületek már évezredekkel korábban kapcsolatba léptek a Földdel, csillagenergia formájában vagy a magasabb birodalmakkal való együttműködés révén. Teljes mértékben tudjátok, hogy milyen gondokkal küszködött már a Föld, hányszor mozdultak el a szárazföldek, és hányszor érkezett segítség az égből.

Amikor istenné kiáltottátok ki azokat, akik az égből jöttek, hogy segítsenek nektek a fejlődésben, eltorzult az információ. Ugyanolyan módszerrel hoz létre istenségeket a ti társadalmatok, ahogy a gyermekek idealizálják a felnőtteket, akik olyasmire képesek, amire ők nem. A módszert az a hit motiválja, amely szerint idejöveteletek célja a változás. Hatalmas kihívás a harmadik dimenziós világ, mert kevéssé korlátoz. A korlátok révén struktúrák jönnek létre. E folyamat során alkottok, és azt is megtanuljátok, hogy részei vagytok az Első Alkotónak, és az Első Alkotó vágyik a megismerésre.

Csodálatos lények vagytok, a Fény Családjának tagjai. Most azzal a megbízatással jöttetek a Földre, hogy változást hozzatok, és segítsétek az átalakulást. A kulcs a szeretet. A szeretet alkotja a világmindenséget. A jelenlegi technológia a Földön csak egy bizonyos szintig fejlődhet, mert az emberiség még nem képes megérteni, hogy a további fejlődéshez szeretetre van szükség. Az energia az alkotás bármely formáját felöltheti, de ha valakit munka közben kapzsiság vagy gyűlölet hajt, vagy bármilyen más érzelem, amely nem a fény felé visz, csak egy meghatározott szintig juthat el. Ehhez a vibrációhoz csak korlátozott információ érkezik. A szeretet az építőanyag, ezért annak, akiben szeretet él, korlátlanok a lehetőségei. A cél az, hogy a fényt, amely információ és szeretet - tehát maga az Alkotás -, viszszahozzuk a Földre. Egy korszakokon át tartó sötét rendszer megváltoztatásához olyan lázadókra van szükség, mint a Fény Családjának tagjai.

Mi a magunk világában renegátoknak számítunk. Mint már mondtuk, a saját rendszerünk is átalakulást kíván. Hídként vagy kapocsként dolgozunk a Fény Családján keresztül számos rendszerben azért, hogy megváltoztassuk a sajátunkat. Az, hogy a szeretet és felelősség által növekszik a tudatosságotok, táplál bennünket, feltölt, kiterjed saját tudatosságunkra, és így továbbfejlődhetünk. Vagyis miközben mi a barátaitok és vezetőitek vagyunk, a segítőitek, ti is segítetek bennünket.  www.universe-people.com    www.cosmic-people.com

Hová vezet benneteket ez az átalakulás ? Szeretnénk látni, hogy megszerzitek a képességet, amellyel tudatosan formálhatjátok világotokat. Most arra készültök fel, hogy a sorra alakuló számos üj világban elültessétek fajotok magvait, palántáit. Mivel emléktáratokban őrzitek mindazt, ami a Földön valaha történt, képesek lesztek arra, hogy másokat tanítsatok, és tudatosan megmutassátok az irányt, amerre más világoknak haladniuk kell.

Egy nagyszabású terv résztvevői vagytok. Mindannyian kaptatok az alkalmon, hogy jelen lehettek ezen a kihívásokkal teli helyen, ebben az időben. Biztosak voltatok benne, hogy meg tudjátok tenni. Mielőtt idejöttetek, azt is elmondták nektek, hogy sok segítséget fogtok kapni. Fejlődésetek különböző fordulópontjain különféle entitások érkeznek majd a bolygóra, többfajta megnyilvánulásban, azért, hogy ösztökéljenek, lendületbe hozzanak, felvillanyozzanak, emlékeztessenek benneteket - de nem azért, hogy helyettetek bármit is elvégezzenek. Mi is ösztökélők vagyunk, katalizátorok. A plejádok név hallatán érzitek velünk a kapcsolatot, mert segítünk nektek saját információtok, saját tudásotok előhívásában.

Közös munkánk idején emlékeztetni szeretnénk benneteket arra, kik vagytok, mert ez szükséges ahhoz, hogy megtalálhassátok saját ösztönzésetek legnagyobb forrását. Ha kitűzhetnénk mindenkinek egy életpályát, vagy megmutathatnánk egy létezési irányt, azt kérnénk, legyetek az út mutatói. Amint ilyen minőségben léteztek, vagyis mások ösztönzésének igazi forrásaként, életetek maga lesz a fény, a legnagyobb csoda !

Ne feledjétek, hogy mi a saját céljaink miatt vagyunk itt, ti pedig a magatok céljai érdekében, és mi mindannyian azért vagyunk itt, hogy együtt fejlődjünk, és létrehozzunk egy új vibrációs frekvenciát. Meg akarjuk törni azokat a hitpéldázatokat, amelyek a fejlődésben elkülönítik az embereket. Követséget szeretnénk felállítani, a harmónia és együtt-ködés szövetségét. Ennek érdekében olyan információkat juttatunk el hozzátok, amelyek lényetek legmélyéig megráznak benneteket, mindegy, miben hittetek korábban.

Mi, a plejádok, a csoport, aki hozzátok szól, valami érdekes tapasztalattal kívánjuk gazdagítani saját anyagunkat. Amikor először szólaltunk meg 1988-ban, csoportunk ötven-hetvenöt entitásból állt. Közülük néhányan testben éltek, néhányan test nélkül, de mindnyájan plejádok voltak. Számunk azóta megnőtt, és a közösségnek ma több mint száz entitás a tagja, a legkülönbözőbb rendszerekből. „Plejádok Plusz"-nak lehetne ma nevezni bennünket. Vannak a realitásunkban olyanok, akik nem hiszik el, hogy véghez tudjuk vinni, amit elhatároztunk. Szerintük túl nagy a véletlen szerepe, és túl sok kockázatot vállalunk, de azért tűkön ülve várnak, és figyelik, mi történik.

Sokan azt hiszitek, azért jöttünk, hogy félelmet hintsünk el köztetek, de mi ezt nem így látjuk. Senkit nem akarunk megijeszteni: csak tájékoztatni szeretnénk benneteket. Ha egy sötét szobában ültök és furcsa hangokat hallotok, az félelmetes lehet. De ha felkapcsoljátok a villanyt, és megnézitek, mi okozta a zajt, elmúlik a félelem. Tájékoztatni akarunk benneteket arról, mit csináltok. A fény tudás - a tudatlanság sötétség. Azt szeretnénk, ha a fényben élnétek, nem a sötétben.

Azért beszélünk hozzátok, mert fejleszteni akarjuk saját tudatosságunkat egy sokkal szabadabb akarat és kinyilvánítás felé. Ahogy ti azon a feladaton dolgoztok, hogy változtassatok a rendszeren, amelyben éltek, a mi feladatunk annak a rendszernek a megváltoztatása, amelyben mi élünk. Ittlétünk nem céltalan. Mint már mondtuk, a jövőtökből jövünk, és bizonyos értelemben nem érkeztünk üres kézzel. Szükségünk van rátok, ahogyan nektek is ránk. Ti a Fény Családjának tagjaiként egy nagyszerű új lehetőséget tudtok bemutatni, beépíteni, beiktatni a létezés e szektorából a következő húsz évben kialakuló realitások láncába, hiszen ti fizikailag itt éltek, ezen a bolygón. A változás rajtatok keresztül következik be. Amit most tesztek, az ránk is kihat. Ami a Földdel történik, ránk is nagy hatással lesz.

Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, tanítsunk és fejlődjünk, miközben együtt végigvisszük ezt a folyamatot. A dolgokról alkotott saját elképzeléseinket azért adjuk át nektek, hogy egy magasabb tudatosságig juttassunk el benneteket. Nem áll szándékunkban azt állítani, hogy ez a verzió és csakis ez a verzió az igazi. Az egész tanításnak nemes célja van. A történeteket, amelyeket hallani fogtok, azzal a szándékkal dolgoztuk ki, hogy a tudatosság magasabb síkjaira emeljenek benneteket. Ez a törekvésünk.

A szavak, amelyeket választunk és a koncepciók, amelyekről beszélünk, a testetek legmélyén tárolt kódok megfejtései. Testetek várja a kérdéseket, hogy elkezdhessetek rájuk rezonálni a bensőtökben rejtőző válaszokkal -, vagyis hogy a bennetek lévő sejtemlékek emlékezni kezdjenek arra, amit már tudtok. A történeteinket hallgatva emlékezni fogtok.

Beszélgetésünk célja az, hogy kitágítsuk a valóságról alkotott elképzeléseiteket; de soha ne vegyétek szó szerint azt, amit mondunk. Mindig kövessétek a nagyobb spirált, amelyet szándékunkban áll létrehozni, hogy megpillanthassátok a nagyobb képet. Soha ne érjétek be azzal, ahogy mi megfogalmazunk egy elképzelést, hiszen csak azért vagyunk itt, hogy megnyissuk a paradigmáitokat, megrázzuk a ketreceiteket, hogy keresni kezdjétek a lényetek mélyén tárolt igazi tudás, a valódi tudás aktiválásának módját. Ez az a hely, ahol az adat rejtőzik, és az a célunk, hogy ezt az adatot előhívjuk belőletek.

Ötleteket akarunk felvetni, hogy elgondolkodjatok rajtuk. Arra akarunk rávenni benneteket, hogy ne ragadjatok le egyetlen elgondolásnál sem. Vállaljátok azt, amit vállalni most még haboztok, vagy amitől féltek. Tudnotok kell, hogy ha szembenéztek lényetek úgynevezett sötét vagy árnyékos részeivel, mások számára is megteremtitek a felszabadulás lehetőségét. Itt visszaérünk az első és végső tantételhez: a gondolat alkot. Akármilyen helyzetben találjátok is magatokat, a saját gondolatotok ereje vitt oda. És a gondolat teremtő erejébe vetett megingathatatlan hitetek fogja átalakítani saját megismeréseteket és a bolygó életét.

Azt javasoljuk, hogy kételkedjetek mindenkiben, aki túlmagyaráz dolgokat, vagy kész válaszokkal áll elő. Fontos, hogy több különböző véleményt és történetet ismerjetek meg. Hallgassatok meg mindent, amit mondanak nektek, aztán nézzétek meg, hogy hihetőnek tűnik-e. Szolgálja-e saját hasznotokat vagy felemelkedéseteket ?

Tőletek függ, ti döntitek el, mit tesztek - ez az egyik dolog, amit szeretnénk megtanítani. Mi információt adunk, de ti döntitek el, mit kezdtek vele: a saját életetekért ti feleltek, nem mi.

Szeretjük magunkat mesemondónak nevezni. A mód, ahogyan a dolgokat elmondjuk, bizonyos mértékig hihető, de nem mentes bizonyos fokú túlzásoktól sem. Ugyanakkor a történet, amelyet adott alkalommal elmondunk, természetesen nem az egyetlen történet; nem a végső, és soha nem az egyetlen igazság. Csak egyetlen töredék, a nagyobb kép egy apró darabja.

Mindegy, milyen történetet meséltünk ma, garantáljuk, hogy egy év múlva más mesét mondunk, mert addigra már képesek lesztek a dolgokat nagyobb léptékben felfogni. A történet tehát állandóan változni fog. Az a feladatotok, hogy megtaláljátok a történeten belül a saját azonosságotokat, megtaláljátok azt, amit tudtok - nem azt, amit hinni akartok, vagy amit mondtak nektek. Fontos, hogy bízzatok abban, amit tudtok, mert a tudás jelenti a kapcsolatot az Első Alkotóval. Ahogy emlékezni kezdtek a saját szerepetekre, mindannyian megértitek majd, hogy az életetek szól valamiről.

Ti magatok választottátok azt, hogy itt legyetek. Küldetésetek van: az emlékezés aktivizálása és az emberi létezés értékének visszahelyezése a teremtés előterébe. Szükség van rátok. Életeken keresztül tanultatok, készültetek a mostani feladatra, nem jöttetek felkészületlenül. Mindaz, amit most tudnotok kell, ott rejtőzik bennetek, és az a feladatotok, hogy emlékezzetek a tanításra. A mostani életetek nem az, amelyben új információkat kaphatnátok. Mint már mondtuk, ez alatt az élet alatt emlékeznetek kell mindarra, amit már tudtok. Mi csak azért vagyunk itt, hogy emlékeztessünk benneteket. Ez része a mi küldetésünknek.

(2)

MÁSODIK FEJEZET

Az Első Alkotó

Az emberiség egy kísérlet. Az emberiséget megtervezték, mint ahogy szinte minden mást is, ami a teremtés révén létezik. Az Első Alkotó már régóta kísérletezik a teremtéssel ebben a világban, hogy felfedezze, felemelje és kifejezhesse önmagát. Az Első Alkotó elhozta az élet esszenciájának energiáját - saját maga kiterjesztéseit - ebbe az univerzumba, és a kiterjesztéseket felruházta mindazzal az adománynyal, amije csak volt. Mindenét örömmel és szabad akaratából adta át. Sok más világegyetem létezik, és a világok kialakításának sok egyéb módja van; ezt az univerzumot a szabad akarat zónájaként alakították ki, ahol minden megengedett.

Az Első Alkotó azt mondta önmaga kiterjesztéseinek: - Menjetek, alkossatok, és hozzatok vissza hozzám mindent. -Ugye, milyen egyszerű megbízás volt ? Más szavakkal kifejezve azt mondta: - Magamat adom nektek. Induljatok, és adjátok tovább magatokat szabadon, hogy minden, amit ebben a világegyetemben létrehoztok, megértse, hogy minden én magam vagyok.

Az Első Alkotó ezen kiterjesztései - akiket teremtő isteneknek fogunk nevezni - elindultak, és megkezdték kísérleteiket az Első Alkotó magukkal vitt energiáival. Elkezdték létrehozni saját hierarchiájukat, amely aztán további hierarchiákat teremtett. Minden új hierarchia egy másikat hozott létre, hogy azt felruházza saját lényegével, és segítse az univerzum kialakulását. Végül az egyik galaktikus rendszerben megszületett a terv, hogy alakítsák a Földet intergalaktikus információcsere-központtá. Elképesztő terv volt. A Föld gyönyörű hely volt, az egyik galaktikus rendszer szélén, amelyet a többi galaxisból könnyen el lehetett érni. Közel volt sok kapuhoz, a sztrádákhoz, amelyeken az energiák közlekednek az űrben.

Hatalmas sürgés-forgás kezdődött, hogy az összes galaxis leképezését kialakítsák ezen a bolygón. A teremtő istenek némelyike mesteri genetikus volt. Hierarchiájuk révén egymáshoz tudták láncolni a molekulákat - az identitás, a frekvencia és az elektromos töltés kódolt molekuláit -, hogy életet teremtsenek. Sok tudatos civilizáció adta át DNS-mintáit, hogy saját kódjának leképezése megjelenjen ezen a bolygón. Ezután a mestergenetikusok különböző fajokat terveztek. Embereket és állatokat alkottak, eljátszadozva a DNS-ekkel, amelyeket a tudatos civilizációk adtak nekik abból a célból, hogy a Föld az információcsere központjává válhasson, a fény központjává, Élő Könyvtárrá. A Föld átalakításának ötlete nagyszerű terv volt.

A Föld Eredeti Tervezői a Fény Családjának tagjai voltak. Olyan lények, akik a tudat egy aspektusával - amelyet mi fénynek nevezünk - dolgoztak és álltak kapcsolatban. A Fény Családja létrehozta az általa elképzelt információ-központot. Kialakítottak egy helyet, ahol a galaxisok átadhatják egymásnak az információt, ahol mindenki jelen lehet és megoszthatja másokkal saját specifikus tudását. A Földet kozmikus könyvtárrá akarták alakítani, egy hihetetlenül szép hellyé, ahol majd felfedezhetik, miként lehet információt tárolni a rezgésekben és a genetikai folyamatokban.

Az időn kívül százezer évek telhetnek el, amelyből az időn belül élő ember csak egyetlen évet érzékel tudatosan.

A teremtő istenek nem az időben léteztek, mint tudjátok. Semmit nem jelentett számukra pár százezer vagy akár egymillió év.

Különféle energiák jöttek létre. Talán ötszázezer évvel ezelőtt éltek emberfajták a Földön, amelyek nagyon fejlett civilizációkat hoztak létre. Nem azokról a kultúrákról beszélek, amelyeket ti Lemúriának vagy Atlantisznak hívtok -számunkra ezek modern civilizációk. Mi ősi civilizációkról beszélünk, a messzi Déli-sark valamelyik jégsapkája alatt eltemetett civilizációkról.

A földi Élő Könyvtár terve végül harc kirobbantója lett. Meglehetősen csábítónak tűnt ahhoz, hogy valaki birtokolni akarja. A Föld korai történetében harcok folytak az űrben a bolygó uralmáért. Gondolkoztatok már valaha is azon, hogy ki uralja a Földet ? Remek ingatlan. Azt hiszitek, csak úgy gazdátlanul hagyták az űrben ?

Csatározások kezdődtek, és a Föld a kettősség színterévé vált. Egyes istenek, akiknek jogukban állt azt tenni, amit akartak - hiszen a Föld a szabad akarat zónája -, eljöttek és átvették a hatalmat. Ezt úgy nevezzük, hogy a Föld kifosztása. Mintha lerohanták volna a Wall Street hivatalait. Ezek a teremtő istenek körülbelül háromszázezer évvel ezelőtt támadták meg a Földet - ez az az idő, amelyet ti történelmi távlatokban az emberi civilizáció kezdetének neveztek. Pedig egyszerűen csak az az időpont, amelyről a tanítások alapján azt hiszitek, hogy az volt az emberi civilizáció kezdete. Valójában egy későbbi időszak kezdete volt, a modern emberiség időszakának kezdete.

A csatározások kialakulása idején az entitások egy bizonyos csoportja harcolt az űrben, és megnyerte magának a Föld területét. A hódítók nem akarták a Földön élő ősfajt -az embert - tájékoztatni arról, hogy mi történt. Egy egységes fajt könnyebb irányítani. Innen ered az, hogy a tudás a fény, a tudás hiánya pedig a sötétség. Ezek az entitások kioltották a fényt, és a Föld az ő területük lett. Ez új megvilágításba helyezi a fény jelentőségét, igaz ? Nagy volt a radioaktivitás, a nukleáris tevékenység, és a Föld darabokra szakadt. Az eredeti faj, vagyis az emberiség pusztulni kezdett és szétszóródott.

Ezek az új teremtő istenek, az új tulajdonosok szintén mestergenetikusok voltak. Tudták, miként kell életet teremteni, és ezt a bolygót saját céljaikra akarták felhasználni. Bizonyos energiák számos különböző megfontolásból hoznak létre és tartanak fent területeket; az egyik ilyen megfontolás az, hogy mindennek van tudata.

A tudat folyamatosan áramlik. A tudat vibrál, illetve bizonyos elektromágneses frekvenciákon vibrálásra kényszeríthető. A tudat elektromágneses energiáit rá lehet venni, hogy egy adott módon vibráljanak, hogy táplálékforrást hozzanak létre. Ahogy az almát különböző módon lehet elkészíteni és elfogyasztani, a tudat is több módon állítható elő és dolgozható fel.

Saját evolúciójuk folyamatában néhány entitás felfedezte, hogy ha életet teremt és a tudat formáinak frekvenciáit modulálva tudatosságot ad dolgoknak, azzal saját magát táplálja - tehát fel tudták tölteni magukat. Kezdték érteni, hogy pontosan ilyen módon táplálja önmagát az Első Alkotó is. Az Első Alkotó másokat küld ki, hogy elektromágneses frekvenciákat hozzanak létre, saját táplálékának forrásait.

A bolygó új tulajdonosainak másfajta étvágya volt és más frekvenciái, mint a korábbiaknak. Ők káosszal és félelemmel táplálkoztak. Ezek éltették, stimulálták és tartották hatalmon őket.

Az új tulajdonosok, akik háromszázezer évvel ezelőtt érkeztek ide, azok a csodálatos lények, akikről a Biblia, a babiloni és sumér agyagtáblák tesznek említést, és még sok más szöveg az egész világon. Idejöttek a földre, és átrendezték a DNS-eteket azért, hogy csak egy bizonyos, korlátok közé szorított frekvencián legyetek képesek kommunikálni, mert ez a frekvencia táplálta és tartotta őket hatalmon.

Az ősi emberfajta csodálatos lény volt. Tizenkét szálas DNS-ét sok tudatos civilizáció adományozta. Amikor megérkeztek az új tulajdonosok, azonnal dolgozni kezdtek a laboratóriumaikban. Egy egészen másfajta embert alakítottak ki, amelynek más volt a DNS-e - kétszálas, kettős spirálból álló DNS. Fogták az ember eredeti DNS-ét, és szétszerelték. Az eredeti minta ott maradt az emberi sejtekben, de nem működött - szétszedték, lekapcsolták az áramkörről.

Az emberi sejtekben fénykódolt szálak húzódnak, az energia finom vékony szálai, amelyek a tudást őrzik. Ezek a finom kis szálak együtt, kábelként működve - ahogy az üvegszálas optika dolgozik - kialakítják a DNS-etek spirálját. Amikor átrendeztek benneteket, csak a dupla spirál maradt meg. Mindent kikapcsoltak, ami nem volt szükséges az életben maradáshoz, és ami információkkal látott volna el. Csak a kettős spirál maradt meg, mert az egy irányítható, befolyásolható frekvenciára csatlakoztatott benneteket. A bolygó köré - mintegy elektromos kerítésként - frekvenciafüggönyt húztak, hogy irányíthassák az emberek modulálható és irányítható frekvenciáinak mennyiségét. A frekvenciapajzs megnehezítette a fény frekvenciájának - az információnak - a behatolását. Amikor a fény frekvenciái mégis képesek voltak áthatolni a kerítéseken, nem volt fény, amely fogadja őket. Az emberi DNS-t kikapcsolták, a fénykódolt szálak már nem voltak szervezett egységek, így a fényt hozó alkotó kozmikus sugarak nem tudtak hová csatlakozni, nem tudtak mihez kapcsolódni.

Milyen szerepet játszotok ti ebben a történetben ? A Fény Családjának tagjai vagytok. Néhányatok számára ez az egész csak olyan, mint egy álom. Emlékeztetni akarunk benneteket arra, amit lényetek mélyén már tudtok. Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy memóriabankjaitokat aktiváljuk. A fény sávján át arra ösztönzünk benneteket, hogy kezdjetek emlékezni arra, kik vagytok, teremtsétek meg saját realitásotokat, változtassátok meg a frekvenciát a bolygón, és követeljétek saját magatok és e terület jogos örökségét.

Mi, a plejádok az időn át jöttünk vissza, a fény képviselőinek nyomdokain, egy olyan helyre, amit talán a múltunknak nevezhetnénk. Azért érkeztünk, hogy megosszunk veletek egy frekvenciát, azt a frekvenciát, amelyet mindannyian szabadon választva erre a bolygóra hoztatok, hogy megváltoztassátok az átalakított emberi faj DNS-ét. Érdekes történet. Hatalmas szenzáció lehetne.

Az Eredeti Tervezők nem akarják elveszíteni területüket. Ugye nem hiszitek, hogy csak úgy feladják ? Az Eredeti Tervezők megkérték a Fény Családját, hogy áradjanak be, töltsék meg tartalommal az eredeti tervet, és egymás után testet öltve hozzák vissza a fényt - vagyis az alkotó kozmikus sugarak által érkező információt - oda, ahonnan eltűnt. A Fény Családja itt kezdte a munkát egy olyan rendszerben, ahol már nem volt fény és nem volt tudás. Az emberiség törvényeit átalakítva ezek az alkotó kozmikus sugarak elkezdtek behatolni az emberi testekbe, először egy-egybe, majd emberek csoportjába. Az elmúlt korszakokon át ezek a tudást szállító frekvenciák csak nagyon kis mennyiségekben tudtak eljutni erre a bolygóra. Egy időben ádáz harcok folytak az állandóan kifejezési formát kereső fény, vagyis a tudás távoltartására. Az Eredeti Tervezők tudták - s ez a tolerancia nagy leckéje volt számukra -, hogy meg kell tanulniuk megérteni a teremtő isteneket, akik elvették az ő tervüket.

Az Eredeti Tervezők kialakították új tervüket, amit akkor akartak bevetni, ha eljön az idő a Föld frekvenciájának megváltozására, amikor a tulajdonosok elpusztulnak, ha nem tudják átalakítani saját frekvenciájukat. Az érzelem táplálékforrás. Vannak olyanok, akiknek a táplálékforrása a szeretet, és az Eredeti Tervezők a Föld frekvenciáját a szeretet frekvenciájává kívánják átalakítani. A jelenlegi tulajdonosok félelemből, aggodalomból, káoszból, éhségből és reménytelenségből álló táplálékforrását meg kell szüntetni.

Találjátok ki, ki fogja eltüntetni ezt a táplálékforrást. Ti magatok ! A Fény Családjának tagjai vagytok, tehát lázadók. Rendszerrombolók vagytok. Azért jöttetek ide, hogy legyőzzétek saját félelmeiteket, és megmutassátok a bolygó többi lakójának, hogy semmitől nem kell félniük. Szerettek bevonulni, és bajt keverni. Erről vagytok híresek ti, a Fény Családjának ezen ága. Híresek vagytok arról, hogy valóságrendszerekbe hatolva megváltoztatjátok a frekvenciát, a tudást hozva el. A Fény Családjának tagjaiként a térítőmunka nem a ti feladatotok. Ti csak egyszerűen behatoltok rendszerekbe, és érzékelőként működtök; ti fogadjátok testetekbe az alkotó kozmikus sugarakat. Emberekként álruhában vagytok, és lehetővé teszitek, hogy megtörténjen ez a folyamat.

Kódolva vagytok, és ahogy az emlékeitek ébredezni kezdenek, reagálni fogtok a tervre, amellyel ideérkeztetek, hogy részt vállaljatok a frekvenciaátalakításban. Lesz egy bizonyos frekvencia, amelyet megragadtok, megtartotok, fenntartjátok, és azon a frekvencián fogtok élni. A fizikai, mentális, érzelmi és spirituális testetek által elektronikus pulzálások formájában szétküldött adás lényege az önazonossággá vált frekvencia. Mindenkire hatással vagytok azzal, hogy a saját frekvenciátokkal éltek, bárhová is mentek. Éppen ezt teszitek most. Sokan vannak, akik már értik a megbízatásukat, és vannak olyanok, akiknek az emlékezete csak most kezd ébredezni.

Az emberi fajra hatást gyakorló frekvenciamoduláció megváltoztatásának terve magában foglalja a DNS-etek és a fénykódolt szálak kicsomagolását. Ez most óriási tervnek tűnik. A Föld a maga módján segíti az univerzum fejlődését. A Föld az a hely ahol a dolgok megtörténnek; a Föld a forró pont, a hely, ahol lenni kell. Az a hely, ahol a terv kibontakozik. Ami a Földön történik, az nagyon sok világra hatással van.

A Fény Családja tagjaiként már sokszor vállaltátok, hogy a Földre jöttök - sokféle álruhában, különböző időrendszerekben -, hogy beletanuljatok a szerepetekbe, felépítsétek a figurát, és megfelelően felkészüljetek. Szükségetek volt arra, hogy megtapasztaljátok a földi létet, és felkészüljetek arra az időre, amikor elkezdődik a frekvencia átalakítása, és nagy tömegekben fogtok testet ölteni, hogy a tervet mozgásba lendítsétek.

A Fény Családja mindenhol egyesülni kezd. Arra kell összpontosítanotok a figyelmeteket, ami közös bennetek, és nem arra, ami eltérő. A Fény Családjának tagjaiként semleges módon hoztok információt a bolygóra, saját fejlődésetek elősegítésére. Ezt kell tennetek - hiszen a saját fejlődésetek a bolygó fejlődését is befolyásolja.

DNS-etek kettős spirálból tizenkét szálúvá fog fejlődni. Ez a tizenkét spirál megfelel a testen kívül és belül elhelyezkedő enegiaközpontoknak, a csakráknak. Már most is több millióan vagytok ezen a bolygón, akik küldetést teljesítetek. Vállaltátok, hogy idehozzátok a küldetés beteljesíté-séhez szükséges frekvenciát. Egyre több embercsoport válik tisztává, és ezek a csoportok hatással vannak másokra. Hamarosan egészen világosan kezditek majd látni, hogy kik is vagytok és mi a feladatotok.

Érdemes részesévé válni ennek a folyamatnak, amely hihetetlen evolúciós ugrást jelent, és ez a következő húsz évben gyorsított ütemben zajlik majd le. Vannak olyanok, akikben már végbement a DNS tizenkét szálának - a tizenkét spirálnak - az újrarendezése. A DNS tizenkét spirális szála a testen belül és kívül egymással kölcsönhatásban áll. A tizenkét szál kapcsolata azt jelenti, hogy a tizenkét energiavagy információ-központ működésbe léphet, és egymásnak küldözgethetik az információkat.

Ezekből a központokból hét tradicionálisan a testen belül helyezkedik el, öt pedig a testen kívül. Általában csakraköz-pontokként ismertek, és a naprendszeretek általatok jelenleg ismert tizenkét égitestének forgására vannak hangolva -a tizenkét égitestre, amelyek, ahogy ti látjátok, három dimenzióban vibrálnak. A tizenkét égitest forgásában benne van a tudás: együtt forognak a csakrarendszerekkel, amelyek kiérnek egészen az univerzum széléig, és együtt forognak a testeteken belül forgó DNS-sel.

Amikor az emberi DNS újra tizenkét szálú spirálrendszerbe kezd szerveződni, és e tudás birtokában kezd működni, hihetetlen erő jelenik meg. Egyének, csupán azáltal, hogy összejönnek, és közösen fejezik ki, hogy meg akarnak tenni valamit - együtt válnak a kozmosz minden részéből érkező energiák telepatikus befogadóivá -, megváltoztathatják az univerzum arculatát. Az emberi DNS újrasodrásá-nak folyamatát mi mutációnak nevezzük.

Amint a Fény Családjának tagjaiként képessé váltok arra, hogy ezt a mutációt a testetekbe fogadjátok, képesek lesztek egységbe rendezni a tizenkét információ-központotokat. Akkor majd egyre inkább megértitek, hogy a saját tapasztalataitokat ti magatok hozzátok létre, és megtanuljátok, hogy tudatos alkotókká váljatok. Ami még ennél is fontosabb, megtanultok tudatosan emlékezni arra, kik vagytok.

Ahogy a tizedik, a tizenegyedik és a tizenkettedik csakrátok kezd kinyílni, sok bolygón kívüli energia jelenik meg életetekben. Egyre többen és többen hordjátok magatokban

a magasabb frekvenciákat, és idevonzzátok ezeket az energiákat. A tizedik csakra a naprendszerhez kapcsolódik, a tizenegyedik a galaxishoz, a tizenkettedik egy ponthoz valahol az univerzumban. Amikor már uraljátok ezeket a frekvenciákat, olyan információkat hoztok erre a bolygóra, amelyek a világ nagy részét megdöbbentik és megrázzák.

Identitások, kultúrák olvadnak majd össze, sok „új világrend" áramlik be, nagy káoszt és bizonytalanságot teremtve. A Fény Családjának tagjaiként ti ezt egyszerűen csak végignézitek, mert tudjátok, hogy káosz és bizonytalanság kell a rendszer megdöntéséhez, hogy azt fénnyel újjá lehessen építeni. Felismeritek, hogy fejlődési folyamat megy végbe, és azok, akik kezelni tudják a változó frekvenciákat, feltétlenül fejlődni fognak. Érdemes most élni a Földön. A terv nagyon jó.

(3)

HARMADIK FEJEZET

Kik az isteneid ?

Rengeteg a hamis elképzelés az istenség fogalmáról. A világok tele vannak intelligens lényekkel, akik az időn kívül fejlődtek, különféle képességeket és funkciókat alakítottak ki, ami saját alkotó kifejeződésükhöz volt szükséges. A létezés és tudatosság értelme az alkotás, és az alkotás számos formát ölt.

Évezredekkel ezelőtt a Föld csak egy gondolat volt a nagy lények elméjében, akik a létezés új formáinak megalkotását tűzték ki célul. Sok ilyen lény volt hatással az világmindenség teremtésére, és ti isteneknek neveztétek őket. Valójában földönkívüli fényhordozó energiák voltak, akik távol kerültek az Első Alkotótól. Ritkán használjuk az isten szót nagy I-vel. Ha a nagy I-s változatot emlegetnénk, arra az entitásra gondolnánk, akit az Első Alkotóként ismerünk. Az Első Alkotó önmaga szeretet általi kiterjesztésével mindent tudattal ruházott fel. Minden, ami az Első Alkotó útját járja, azonos az Első Alkotóval.

Mi az Első Alkotó kiterjesztéseiként látjuk magunkat - állandóan információkat gyűjtünk, kalandozunk, és tesszük azt, amit tennünk kell, hogy életünk minél érdekesebbé váljon, minél több kihívással legyen tele, hogy ezekkel táplálhassuk az Első Alkotót. Ahogy elgondolásainkkal és törekvéseinkkel tápláljuk, még több energiával ruházzuk fel az Első Alkotót, amit átadhat új teremtményeinek.

Soha nem kerültünk közel az Első Alkotó entitásához. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában még azok sem kerülhetnek az Első Alkotó közelébe, akik közülünk a legnagyobb fényrezgés lényei. Nem vagyunk eléggé felkészültek, hogy kezeljük azt az erőteljes kisugárzást. Arra vágyunk, hogy fejlődésünk egy pontján valamikor megpillanthassuk őt, és talán egy időre egyesülhessünk vele. Tudjuk, hogy ez lehetséges, tehát erre törekszünk.

A tudatosság fejlődése és a tudás befogadásának képessége teszi lehetővé azt, hogy valaki az Első Alkotó közelségébe kerülhessen. A Földön már sok ember érezte úgy, hogy egyesült Istennel. Talán egyesülhettek az Első Alkotó egy részével, amely leginkább összhangban állt az akkori vibrációjukkal. Az Első Alkotó teljes vibrációja egy másodperc alatt lerombolhatná a fizikai testet, mert az nem képes ennyi információt befogadni. Azok, akik számotokra az „Istent" jelentik, csak parányi töredékei az Első Alkotónak.

Az Első Alkotó maga is csak egy része valami még nagyobbnak. Az Első Alkotó folyamatosan felfedezi, hogy egy másik teremtés gyermeke, és az önfelfedezés és tudatosságfejlesztés állandó folyamatát éli át. Emlékezz rá, hogy minden dolognak van tudata, de a tudatot soha nem találták fel, az egyszerűen csak volt. A tudatosság tudás, és saját tudásod visz legközelebb az Első Alkotóhoz. Amikor bízol abban, amit tudsz, aktivizálod a benned lakó Istent.

Akkor majd az egész bolygó egyre inkább tudatára ébred annak, hogy valójában milyen nagy a világ, és ki kicsoda az univerzum labdajátékában - nem is csak a világ labdajátékában, hanem az egész kozmikus labdajátékban.

Ahogy a Földön vannak hierarchiák, akár tudsz róluk, akár nem, a kozmoszban is működnek alá- és fölérendeltségi viszonyok. Életedet bárhol leélheted anélkül, hogy foglalkoznál ezekkel. Művelheted a földedet, fizetheted az adóidat, döntést hozhatsz arról, hogy nem mész el szavazni, egyszerűen megfeledkezhetsz a bürokratikus politikai rendszerekről. Valami hasonló módon a Föld is megfeledkezik az univerzumban működő bürokratikus politikai struktúrákról.

Fontos tudni a bürokráciák, a hierarchiák létezéséről, és arról, hogy ezek a szervezetek másként látják az időt, mint ti. Mások nem az általatok ismert időszerkezetben élnek. Ami számotokra egy év, az mások számára talán csak a nap egy rövid szakasza. Amint ezt igazán megértitek, felfogjátok azt is, látszólag miért hagyták magára ezt a bolygót az elmúlt néhány ezer évben. Az ég ismét megélénkült, hatalmas mennyiségű új tudás árad felétek, amelyet fogadnotok kell, és be kell illesztenetek paradigmáitokba, vagyis hitrendszeretekbe. A bolygó kulturális megrázkódtatás előtt áll - hatalmas meglepetés vár rá.

Adott céllal jöttetek ide éppen most: az emberi fajt valaha átalakító teremtő istenek visszatérnek. Néhányan már itt is vannak. Számtalanszor felkeresték már a bolygót, és kísérletek sokaságát végezve elterjesztették az emberi faj számos különböző formáját. Sok tényező befolyásolta a Föld történelmének alakulását. Voltak civilizációk a Földön, amelyek millió évekig virágoztak, kialakultak, majd eltűntek anélkül, hogy bármilyen nyomot hagytak volna maguk után. Ezeket a civilizációkat azok befolyásolták, akiket ti Istennek neveztek.

Történelmetekre számos ilyen fénylény volt hatással. A Biblia sok ilyen lényt összevont, hogy egyetlen lényt képviseljenek, pedig egyáltalán nem egy lényt alkottak, hanem nagyon erőteljes földönkívüli fénylényenergiák voltak. Az ember szemszögéből nézve valóban félelmetes energiát jelentettek, így hát érthető, miért dicsőítették és imádták őket.

A Földön nincs olyan irodalom, amely igaz képet festhetne ezekről a lényekről. Valamennyi isten azért jött ide, hogy tanuljon, s elősegítse saját fejlődését azáltal, hogy kísérletezik a teremtéssel, a tudatossággal és az energiával. Közülük sokan nagyon sikeresek voltak, akik jól megtanulták a leckét, míg mások egészen kétségbeejtő hibákat követtek el.

Kik voltak ezek az ősi istenek ? Olyan teremtmények, akik képesek voltak arra, hogy saját akaratuk szerint alakítsák a realitást, és parancsoljanak a természet szellemeinek. Az emberek már régóta istennek nevezik azokat a lényeket, akik olyan dolgokra képesek, amilyenekre az emberi faj nem.

Sok társadalom ősi kultúráiban megjelentek ezek a lények, akiket az emberek szárnyas teremtményekként vagy fénylabdákként írtak le. A világ tele van találgatásokkal, meghatározásokkal, elképzelésekkel arra nézve, kik voltak valójában az istenek. Azok viszont, akik manipulálni akarták az embereket, kitalálták a saját történetüket, hogy olyan hittételeket hozzanak létre, amelyek segítségével az emberek irá-nyíthatókká válnak. Azt mondták nektek, hogy ezek a lények valóban istenek voltak, ti pedig imádtátok, csodáltátok őket, és engedelmeskedtetek nekik. Ez a hittétel most óriási változás küszöbén áll. Felszínre kerül majd az igazság, az az igazság, amely teljes mértékben meg fogja változtatni a világnézeteteket. Jaj lesz azoknak, akik ezt nem hajlandók észrevenni ! A világ döbbenettől visszhangzik majd.

A bolygót valaha uraló teremtő istenek képesek megjelenni fizikai valóságukban, de leginkább más dimenziókban léteznek. A földet egy bizonyos vibrációs frekvencián tartják, miközben saját maguk táplálására emocionális traumát, vagyis érzelmi megrázkódtatást gerjesztenek. Vannak az életet mindenekelőtt tisztelő lények, de akadnak olyanok is, akik nem tisztelik az életet, és nem értik, milyen kapcsolatban állnak az élettel.

A tudás táplálja a tudást. Nehéz feladat számotokra, hogy megértsétek ezt a megfogalmazást, hiszen ti étellel táplálkoztok. Némely lény tápláléka a tudás. Minden táplálék tartalmaz tudást saját életciklusa valamely pontján, mindegy, hogy sütöd, főzöd vagy a kertben szeded - magadhoz veszed, hogy tápláljon. A ti érzelmeitek táplálékul szolgálnak mások számára. Amikor az irányításuk alatt pusztítást, felfordulást idéztek elő, olyan vibrációs frekvenciát hoztok létre, amely az ő létezésüket segíti, hiszen ők ezzel táplálkoznak.

Vannak olyan lények is, akik a szeretet vibrációjával táplálkoznak, és ez a csoport szeretné visszahozni a bolygóra a szeretet táplálékát. Szeretnék ezt az univerzumot a szeretet frekvenciájára hangolni, hogy azután más világokban is elhintsék ez a magot.

Ti a fény lázadó csoportját képviselitek. Beleegyeztetek abba, hogy visszajöttök a bolygóra. Küldetésetek van. Belebújtok ebbe az anyagi testbe, magatokra veszitek, hogy azután spirituális identitásotokon keresztül megváltoztassátok. Mindnyájan nagy körültekintéssel válogattátok ki a saját célkitűzéseiteket legjobban segítő genetikai vonalakat. Mindenki olyan genetikai történelmet választott, amelybe a Fény Családjának tagjai beleszőtték magukat.

Amikor az emberek a saját, jogszerűen birtokolt területükön éltek és sok realitást ismertek, képesek voltak arra, hogy több dimenzióban létezzenek, az istenekkel egyek és azonosak legyenek. Most kezditek magatokban újra felébreszteni az azonosságtudatot.

Az istenek kifosztották ezt a realitást. Ugyanúgy, ahogy ma megjelenhetnek a testületi fosztogatók, akik átveszik a vállalatot, mondjuk a nyugdíjalapok bősége miatt, a bolygón bőséges források voltak abban az időben, amikor ezek a fosztogató istenek megjelentek. Genetikailag átrendezték az embereket azért, hogy azt higgyék, ők a nagy I-vel emlegetett Istenek.

A Fény Családjának tagjai ebben az i